Tisztelt szerkesztőség! Narancsszem nevű szerzőjük már többször körbejárta azt a közérdeklődésre méltán számot tartó témát, mely filmszínésznőkhöz sőt rajzfilmfigurákhoz vonzódik szexuálisan (pl. „Ezerszínű vágyakozás – A legszexibb rajzfilmfigurák” illetve „A filmtörténet legjobb női” sorozat). Az ilyen írások nem csak a kulturális újságírás legigénytelenebb fajtáját képviselik, de el is idegeníthetik az önök olvasótáborának társadalmi tudatossággal rendelkező azon nőtagjait, akiket még nem idegenített el a tény, hogy a Magyar Narancs szerkesztői mindannyian, szerzői pedig jórészt férfiak. Egy ilyen írás ugyanis egyértelműen csak azokhoz szól, akik nőkhöz vonzódnak, és emellett látványosan megerősíti azt a felvilágosult, liberális értékrenddel szembenálló attitűdöt, mely szerint a nők értékét elsősorban a vonzerejük határozza meg. Ezek a cikkek hozzájárulnak a nemek közti egyenlőtlenség fenntartásához.
Narancsszem nevű szerzőjük tehát eddig is kirívóan szexista írásokkal szennyezte az önök elvileg progresszív lapját, de legutóbbi, „Nem gyerekjáték – A filmtörténet 10 halálos Lolitája” című cikkével még tovább ment ennél. A szerző ezúttal az eddigieknél is mélyebb betekintést enged számunkra szexuális fantáziáiba: tíz gyereket sorol fel, akiket vonzóak talál. A gyerekek iránti szexuális vonzalmat pedofíliának hívják. A cikk címében szereplő Lolita egy gyerek, akit anyja halála után a nevelőapja rendszeresen megerőszakol. Önök 2014. február 27-én egy pedofil cikket publikáltak.
Egy friss európai felmérés szerint a nők 27%-a szenvedett el valamiféle szexuális visszaélést egy vagy több felnőtt részéről 15 éves kora előtt. Ezek az élmények nem múlnak el nyomtalanul, általában súlyos, hosszú távú testi és lelki szenvedést okoznak, akár öngyilkossághoz is vezethetnek. Lolita nem halálos. A pedofília halálos. A lányok szexualizálása, a felnőttek feléjük irányuló vágyainak felkeltése és normalizálása éppolyan súlyos bűn, mint a rasszista uszítás.
Kérjük, vállaljanak felelősséget a feltehetően tudatlanságból vagy figyelmetlenségből okozott kárért, és igyekezzenek jóvátenni azt:
-Narancsszem nevű szerzőjüket figyelmeztessék az etikus újságírás szabályaira, küldjék képzésre a nemek közti egyenlőség témájában, írásait ezentúl ellenőriztessék gender-szakértővel;
-Kérjenek nyilvánosan bocsánatot a gyerekkori szexuális visszaélés túlélőitől, a gyerekektől és azok szüleitől;
-Publikáljanak alapos és objektív cikkeket a gyerekkori szexuális visszaélésről és a nők elleni erőszakról;
-Törekedjenek a szerkesztők és szerzők között a kiegyensúlyozott nemi arány kialakítására.
Bízva jószándékukban,
Szigeti Vera (pszichológus, nőjogi aktivista)