Pozitív pszichológia vagy pozitív gondolkodás?

A pozitív pszichológia viszonylag új tudományterület, melynek célja azon körülmények feltárása, melyek abban segítik az embereket, hogy még teljesebb, boldogabb életet élhessenek. Az irányzat gyökerei olyan kutatásokhoz nyúlnak vissza, melyek súlyos traumákat túlélt (pl. koncentrációs tábort megjárt) embereket vizsgáltak azért, hogy megtudják: milyen lelki tényezők segítették a túlélőket az életben maradásban.

Ez a megközelítés alapvető változást jelentett a korábbi, betegség-központú pszichológiai irányzatokhoz képest. Korábban ugyanis abból az irányból közelíttetek az emberi lélek vizsgálata felé, hogy milyen életesemények, traumák idéznek elő pszichés betegségeket. Ennek nyomán a pszichés rendellenességek széles körét tárták fel és írták le. Az így felállított diagnosztikus rendszerek megkönnyítették a kategorizálást, de ez nem járt mindig a kezelési módok hatékonyságának növekedésével.

A pozitív pszichológia képviselői szerint a neurózis, a lelki betegségek hiánya, vagy azok kikezelése nem jár egyértelműen a pszichés jólét („boldogság”) elérésével. Ezért kutatásaikban számos tényezőt vizsgálnak és a mai napig azt igyekeznek feltárni, hogy milyen életmódbeli vagy pszichés jellemzők növelik az élettel való elégedettséget.

Megküzdés

Az egyik igen alaposan kutatott terület a megküzdés. Megküzdésnek nevezi a pszichológia azokat az erőfeszítéseket, amelyeket nehéz külső vagy belső helyzetek, problémák kezelésére, megoldására használunk. Az elmélet szerint a viselkedés a személy és a környezet közötti viszony és kölcsönhatás eredménye, tehát dinamikus, változó. Nehezített feltételek esetén a viselkedést a megküzdési mechanizmusok segítik. A megküzdés módját az adott szituáció (kognitív) értékelése határozza meg, melynek két fontos eleme van. Az egyik annak eldöntése, hogy a helyzet milyen jelentőséggel bír a személy szempontjából, a másik pedig a megküzdés során alkalmazható lehetséges források felmérése. Előfordulhat tehát, hogy ami egy bizonyos helyzetben hatékony, és eredményes a túlélés vagy a pszichés jólét megőrzése szempontjából, az egy másik helyzetben ellentétesen hat. Súlyos vagy elhúzódó trauma túlélőinél gyakori, hogy az abúzus elszenvedésének idején adott (viselkedéses) válaszok, melyek abban a helyzetben a túlélés egyetlen módját jelentették, a későbbiek során megmaradnak, és akadályozzák vagy nehezítik a mindennapi életvitelt. Ha például a gyerekkori szexuális abúzus áldozata gyerekként csak úgy tudta túlélni a bántalmazást, hogy közben disszociált („kilépett a testéből”), akkor megtörténhet, hogy felnőttként képtelen intim helyzetekben jelen lenni, hanem azonnal eltávolodik. Ez megakadályozza, hogy egészséges szexuális életet éljen.

Ha mindezt lefordítjuk az alkalmazott pszichológia nyelvére, azt láthatjuk, hogy két ponton is lehetőség adódik a terapeuta vagy segítő számára a beavatkozásra: egyrészt a szituáció értékelésének megváltoztatásával, átkeretezésével, másrészt a megküzdési eszköztár bővítésének lehetőségével. (Hasonló alapokon nyugszik a kognitív viselkedésterápia, melyről egy másik menüpontban bővebben is olvashat.)

A megküzdés témaköre egyrészt igen releváns a gyerekkori szexuális abúzus következményeinek szempontjából, másrészt jól mutatja, hogy a pozitív pszichológia kutatási eredményei milyen módon hasznosíthatók az alkalmazott lélektan területén.

Pozitív gondolkodás?

A pozitív pszichológiai kutatások között számos olyan is akad, amely összefüggést talált bizonyos gondolkodási tendenciák, és a pszichés jólét („boldogság”) között. Az egyik ilyen például az optimizmus. Fontos tudni, hogy a kutatások inkább azt állapították meg, hogy az optimizmus és a boldogság, elégedettség érzése együtt jár, nem pedig azt, hogy a boldogság oka az optimista viselkedés. Közismertek viszont azok a kutatási eredmények, amelyek a tartós stressz és a testi betegségek kialakulásának összefüggéseit támasztják alá.

A pozitív pszichológia eredményeinek félreértelmezése nyomán alakult ki a „pozitív gondolkodás” mozgalma, amely mára jól jövedelmező iparággá nőtte ki magát. Az elképzelés, hogy ha pozitív dolgokra gondolunk és csak az „élet napos oldalát” nézzük, akkor boldogabbak leszünk, mára beszivárgott a mindennapjainkba - és sok szakember is hasonló nézeteket hangoztat. Fontos tudni, hogy a pozitív pszichológia tudományos képviselői visszautasítják a pozitív gondolkodással való azonosítást, és hangsúlyozzák, hogy a kutatási eredmények szerint a boldogságra való képesség legalább 30-50%-ban öröklött tényező, valamint további vizsgálatokkal és azokra alapozott modellekkel teszik árnyaltabbá a képet.

„Bevonzza”

Mégis, ami a hétköznapi emberekhez eljut, az azoknak a hangja, akik azt állítják, a boldogság csak elhatározás kérdése, csak akarni kell. Gyakran hallhatjuk, hogy ha valaki rosszul érzi magát a bőrében, az a saját hibája. Sőt egyes (pl. ezoterikus tanokban népszerű) nézetek szerint, ha valakivel valami rossz dolog történik, az azért lehetséges, mert ő azt a rossz dolgot, eseményt a gondolataival „bevonzotta”. Ezek az állítások nem csak hamisak és tudományosan teljességgel megalapozatlanok, hanem rendkívül ártalmasak is. Hibáztatják az áldozatot az elszenvedett erőszakért, míg a valódi felelőssel, az elkövetővel nem foglalkoznak, így tulajdonképpen felmentik. A kontroll hamis illúzióját keltik azáltal, hogy azt állítják, a gondolatainkkal befolyásolhatjuk más emberek viselkedését. A pozitív gondolkodás kényszerével ráadásul nyomást gyakorolnak a túlélőre, miszerint jól kell érezne magát, jó dolgokra kell gondolnia, különben ismét megtörténik az erőszak - hiszen „bevonzza” a gondolatival. A trauma túlélőben egyébként is meglévő bűntudat így tovább fokozható: nem csak az elszenvedett erőszakért érzi magát felelősnek, hanem azért is, ha „negatív” gondolatai támadnak.

Több kritika is született, amelyet rendszerint a pozitív pszichológia kritikájának címkéztek, ám, tartalmilag valójában a pozitív gondolkodás populáris kultúrát átfonó nézetei ellen szólnak, és a kritizált elemek egyike sem szerepel a pozitív pszichológia tudományos megállapításai között.