Halasztott vagy késői (elhúzódó) stresszreakció egy olyan eseményre, amelynek során a személy szemtanúja vagy elszenvedője olyan történésnek, amely az ő vagy mások életét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, vagy halállal fenyegeti, és erre intenzív félelemmel, tehetetlenséggel vagy rémülettel reagált. A poszttraumás stressz-zavart előidéző események - pl. háború, szexuális erőszak, bántalmazás, természeti katasztrófák, közlekedési baleset - mindenki számára megterhelők. (A traumatikus esemény bekövetkeztétől számított 2-28 napig megjelenő és fennálló, jellemzőiben megegyező tünetegyüttest akut stressz- zavarnak nevezik.)
Mindkét stressz zavar tünetei az alábbi jellemzőkben foglalhatók össze:
1. A traumatikus esemény újraélése
A traumatikus esemény vagy annak részletei újra és újra megjelennek, rémálmok, visszaemlékezések, vagy emlékbetörések (flashback) formájában. Ezek gyakran olyan elevenek és életszerűek, hogy a túlélő ismét a traumatikus helyzetben érzi magát. (Kisgyerekeknél a trauma elemeit felidéző ismétlődő játék formájában jelenhet meg.)
2. Elkerülés
A traumát átélt személy általában kerüli az olyan helyzeteket, helyeket, tevékenységeket, amelyek valamilyen formában a traumatikus eseményre emlékeztetik. Igyekszik megszabadulni az ehhez kapcsolódó gondolatoktól, érzésektől. Például nem megy el orvoshoz, mert fél a vizsgálat okozta emlékbetörésektől.
3. Csökkent válaszkészség
A külvilág irányába tanúsított csökkent válaszkészség, amelyre jellemző egyfajta „érzelmi üresség” vagy „érzelmi némaság”, csökkent érdeklődés a korábban kedvelt tevékenységek, személyek iránt, elidegenedés. A jövő beszűkülésének érzése (pl. nem reménykedik szakmai vagy magánéleti célokban, sikerekben).
4. Fokozott készenléti állapot, szorongás és bűntudat
Felfokozott élénkség, alvászavar, felerősödött félelmi reakciók, irritábilitás vagy dühkitörések formájában nyilvánulhat meg.
A gyerekkori szexuális abúzus sok esetben elhúzódó, ismétlődő traumát jelent, ami növeli a PTSD kialakulásának az esélyét. Az erőszakot övező hallgatás miatt sok idő telik el, és könnyen krónikussá válhat az állapot, ami megnehezíti a kezelést és a javulás elősegítését. Gyakran társulnak hozzá másodlagos pszichés zavarok (pl. depresszió, szerabúzus, étkezési zavarok, szorongásos zavarok), amik miatt gyakori a téves diagnózis és az ebből adódó téves kezelés.
A PTSD kezelésében több módszer is eredményes lehet, ezekről is talál információt a honlapunkon. A legfontosabb mégis az, hogy a terapeuta vagy segítő rendelkezzen speciális ismeretekkel mind a gyerekkori szexuális abúzus, mind a PTSD jellemzőit illetően. Többféle módszer van használatban: a jó szakember egyik ismérve, hogy ezek közül sokat ismer és eszköztárát képes az ügyfele igényeihez igazítani. Előfordulhat, hogy a terápia eredménytelen, ilyenkor érdemes más terápiás módszert kipróbálni, hiszen ami az egyik embernek beválik, nem biztos, hogy másnál is működni fog.
Fontos tudni, hogy a terápiás folyamat türelmet és kitartást igényel; előfordulhat, hogy az eredményessége hullámzó: egy javuló állapotot meg-megszakíthat némi visszaesés, ami viszont a gyógyulás természetes velejárója.