A gyerekkori szexuális abúzus komoly problémákat okozhat a túlélőnek az intim kapcsolatok megélésében és a szexhez, szexualitáshoz való viszonyában. Női túlélők különösen nehéz helyzetben vannak, hiszen a lányok nevelésük során eltérő üzeneteket kapnak szexualitásukkal kapcsolatban, ami olyan nőknél is gondot okozhat, akik nem szenvedtek el bántalmazást. A „szüzesség”, „tisztaság” mint érték a mai napig jelen van a közgondolkodásban, miközben a fiatal lányoknak szóló magazinok, nagyon sok popdal és a kortársak is gyakran azt közvetítik a kiskamaszok felé, hogy attól lesznek népszerűek, „normálisak”, ha minél hamarabb nemi életet kezdenek élni. Ahogy a mondás tartja, az a tökéletes nő, aki „társaságban úrinő, az ágyban kurva”, tehát kettős mércének felel meg.
Az abúzus megerősíti ezeket az összezavaró üzeneteket, a bántalmazó gyakran használja a „te mocskos”, „te kis kurva” áldozathibáztató megjelöléseket, miközben elvárja, hogy a gyerek kiszolgálja az ő szexuális igényeit. Ez fokozza az áldozat bűntudatát és szégyenérzetét, ami a traumás élmény során szorosan összekapcsolódik a szexualitással, és a későbbiekben megakadályozza, hogy a túlélő egészséges, teljes szexuális életet tudjon élni partnerével.
A bántalmazás mindenkire másképp hat, vannak olyan túlélők, akiknél nem okoz szexuális problémát, náluk a trauma hatása valószínűleg az élet másik területén jelentkezik. A szexuálisan bántalmazottak nagy része azonban szenved valamilyen tünettől intim kapcsolataiban.
A szexuális problémák jellemzően az áldozat húszas éveinek végén, harmincas éveinek elején kezdődnek biztonságos párkapcsolatban, vagy akkor, amikor a túlélő gyerekei elérik azt a kort, amikor az abúzus elkezdődött. Gyakran az intimitás kapcsán felmerülő gondok miatt keres segítséget a túlélő, és a terápia során derül ki a gyerekkori trauma.