Mivel a szégyen és bűntudat köréből nagyon nehéz kilépni, ha a túlélő nem ismeri fel, milyen belső okok és milyen külső manipuláció miatt érzi magát felelősnek, összefoglaljuk Briere (1992) alapján, hogyan gondolkodik az áldozattá vált gyerek:
„1. Apám/anyám vagy egy olyan felnőtt, akiben megbíztam bántott érzelmileg vagy fizikailag.
2. Az alapján, amit a világról gondolok, a bántalmazásnak csak két oka lehet: vagy én vagyok rossz vagy apám/anyám.
3. Azt tanultam otthon és az iskolában is, hogy a szülőknek mindig igazuk van és mindig az én javamat akarják (minden más lehetőség félelmet keltő számomra). Ha bántanak, az csak a javamat szolgája, mert rossz voltam. Ezt hívják büntetésnek.
4. Ebből következik, hogy csak én lehetek az oka annak, ha bántanak, ahogy azt apa/ anya is megmondta. Ez büntetés, és én biztosan megérdemlem.
5. Tehát ha gyakran vagy súlyosan bántanak, az azt jelenti, hogy egyre rosszabb vagyok (akkora a kiérdemelt büntetés, amekkora a rosszaság – bármi más azt jelentené, hogy léteznek rossz szülők, és ezt a lehetőséget kizártnak tartom). Rossz vagyok, mert bántottak. Azért bántottak, mert rossz vagyok.
6. Gyakran bántanak és súlyosan, tehát biztosan nagyon rossz vagyok.”