A köztudatban az él, hogy a megbocsátás a gyógyulási folyamat része, sőt sokan úgy gondolják, ez a folyamat célja: az a gyógyult, aki „képes megbocsátani”. A megbocsátás kérdésköre szorosan összefügg a düh kapcsán felmerülő problémákkal, főként abban a tekintetben, hogy a tévhit szerint „a megbocsátó ember jó”, aki nem bocsát meg, az továbbra is haragszik, és a harag romboló. Az is gyakran elhangzik, hogy aki nem tud vagy nem akar megbocsátani, az rossz természetű, haragtartó. A megbocsátással kapcsolatban tehát sok tévhit él a köztudatban, ami megnehezíti a tisztánlátást a túlélő számára. Valójában megbocsátás helyett a múlt tudomásulvétele, elfogadása, és a továbblépés a gyógyulás záloga.