A gyerekkori szexuális erőszak, mint minden abúzus, azon alapszik, hogy a hatalmi pozícióban lévő fél, az elkövető vagy bántalmazó, visszaél a hatalmával a nála gyengébb pozícióban lévő féllel, ez esetben a gyerekkel szemben.
Az elkövető általában tekintélyszemély – apa, nagyapa, tanár, orvos, egyházi személy –, akire az áldozat felnéz, akihez kötődik és / vagy tart tőle. A köztük lévő viszony tehát nem egyenlő, hanem alá-fölé rendelt. Éppen ezért nem beszélhetünk beleegyezésről akkor sem, ha az áldozat nem tiltakozott. „A beleegyezés ugyanis választáson alapul. A beleegyezés aktív cselekvés, nem passzív. A beleegyezés csak akkor lehetséges, ha egyenlőek a hatalmi viszonyok. Belemenni valamibe csak azért, hogy az ember ne lógjon ki a sorból, nem beleegyezés... Ha nem mondhatsz nemet minden gond nélkül, akkor az igennek sincs értelme. Ha nem vagy hajlandó elfogadni egy nemet, akkor az igennek sincs értelme”, írja Adamas és Fay.
Az elkövető először magához édesgeti áldozatát, erős kötődést alakít ki. A tanár iskolai kereteken kívül segít a diáknak, az apa külön ajándékokkal kedveskedik gyerekének vagy pénzt ad. Az abúzus általában „ártatlan”, könnyen félreérthető közeledéssel kezdődik, melynek célja a gyerek manipulálása. („Simogasd meg aput!”; „Hadd masszírozzam meg a nyakad!”; „Megmutatom, hogy tartsd a furulyát!”) A még normálisnak tartott testi érintkezés az áldozat számára szinte észrevétlenül fordul abúzusba.
Az elkövető gyakran hivatkozik arra a gyereknek, hogy a köztük lévő kapcsolat különleges, hogy ilyen az igazi szeretet, hogy csak ők ismerik egymást igazán. Mivel mindenkinek fontos, hogy különlegesnek tartsák, hogy plusz figyelmet kapjon, könnyű ezzel manipulálni a gyereket.
Innen már csak egy lépés, hogy az elkövető a most már közös titok megőrzésére szólítja fel a gyereket, és „árulkodás” esetére különböző büntetéseket és szörnyű következményeket helyez kilátásba. („Ha ezt elmondod, abba anya belehal.”) Gyakran már az abúzus alatt az áldozatot hibáztatja a szexuális erőszakért: „Te csábítottál el.”; „Rossz vagy. Mocskos vagy.”
A gyerek félelemtől, szégyentől vezérelve nem mer segítséget kérni, de ha meg is teszi, gyakran nem hisznek neki, megkapja, hogy csak fantáziál, vagy egyenesen rágalmazással vádolják meg. Külön cikk szól a honlapon arról, hogy miért hallgat az áldozat.
A szexuális abúzus gyakran évekig eltarthat. Már egy eseménynek is traumatizáló hatása van, a mutogatós bácsi a parkban is hagyhat életre szóló nyomot. Minél hosszabban tart az erőszak, annál súlyosabbak a következményei az áldozatra nézve. Ahogy telik az idő, nő a szégyen és a bűntudat az áldozatban, ettől lehetetlennek érezheti, hogy segítséget kérjen.
Mivel az elkövetőtől gyakran valóban különleges figyelmet kap az áldozat, esetleg ajándékokat, pénzt is, a függés sokszor felnőttkorban is megmarad. A trauma okozhat mentális, szervi, pszichoszomatikus problémákat is, amelyek meghatározzák az áldozat életét.
Sok felnőtt túlélő érzi magát koszosnak akár évtizedekkel a trauma megtörténte után is. Sokan használnak maró háztartási szereket mosakodásra. Sokan úgy érzik, a szexuális abúzus „elrontotta”, „megrohasztotta” őket belülről, és már soha nem lesznek épek. A szexuális abúzus a felnőtt túlélő mindennapjaira is kihathat, ha nem kap megfelelő segítséget.
Akár gyerekkorban, akár felnőttkorban derül ki a szexuális bántalmazás, az áldozat számára alapvetően fontos, hogy higgyenek neki, legyen kimondva, hogy mind a felelősség, mind a szégyen az elkövetőé, és történjen igazságszolgáltatás. Ez utóbbi hivatalos formában ugyan gyakran elmarad a bűncselekmény elévülése vagy más okok miatt, de a környezet, család, barátok állásfoglalása a túlélő igazsága mellett alapvetően fontos annak felépüléséhez.