Ön gyakran hallhatta gyerekkorában, de akár felnőttként is, hogy sírós, túlérzékeny, instabil. Sokak számára a sírás a gyengeséggel egyenlő, ami sérülékenységet jelent és kiszolgáltatottságot, ezért mindenképp el akarják kerülni. Bántalmazott gyerekként ön igyekezett nem sírni, hogy csökkentse a további bántalmazás lehetőségét. Azonban a sírás most felnőttként a gyász kifejeződése. Adjon magának időt sírni. Próbálja meg úgy szervezni, hogy egyedül legyen vagy megértő baráttal, akivel el tudja engedni magát, és aki nem ijed meg az ön könnyeitől. A gyászhoz idő kell és biztonságos hely. Amennyiben képes ilyen környezetet teremteni, meg tudja akadályozni, hogy hirtelen törjön önre a zokogás olyankor, amikor nem tud neki igazán utat engedni.
Nyugodtan hallgasson a gyászhoz zenét, vagy találjon más kifejező eszközt, mint például az írást vagy a képzőművészet. Menjen természetbe, ha az segít. Ön tudja a legjobban, hogyan tud utat engedni a szomorúságának.
Néhány túlélő úgy érzi, akkora szomorúság van benne, hogy veszteségeit soha nem fogja tudni elgyászolni. Minél hosszabb és súlyosabb volt az elszenvedett abúzus, valószínűleg annál hosszabb lesz a gyász ideje. Az is előfordul, hogy több szakaszban gyászol a túlélő, ahogy halad előre a terápiában. A gyászfolyamatothoz meg kell adni a szükséges időt és teret, de nem szabad türelmetlennek lenni, nem lehet siettetni és egy-két nap alatt túllenni rajta, mint egy kötelező feladaton a gyógyuláshoz.