A gyerekkori szexuális visszaélés túlélői között gyakran fordul elő anorexia. A traumás élmény során megélt, szinte mindenre kiterjedő kontrollvesztés arra késztetheti az áldozatot, hogy a számára egyetlen lehetséges dolgon gyakoroljon kontrollt: az étkezésén. Az anorexia nem feltétlenül jelenti az étvágy hiányát, éppen ellenkezőleg. Gyakori az anorexiásoknál, hogy kifejezetten élvezetüket lelik a főzésben, az ételekkel való foglalkozásban, majd ezt követően szándékosan utasítják vissza az evést. Ez megerősítő lehet a saját erejükkel kapcsolatosan, így akár egyfajta függőség is létrejöhet. A kontroll megtartásának feltétele, hogy az állapot lehetőleg titokban maradjon, így elkerülhető, hogy mások esetleg beleszóljanak a döntésbe, ami ismét a kontroll elvesztésének az érzetét keltheti.
Más szempontból, az anorexia kapcsolódhat a túlélő önmagával szemben érzett haragjához is, mely tévesen nem az elkövető ellen irányul. (A dühről olvassa el cikkünket.) Az abúzus következményeként fellépő bűntudat és szégyen azt az érzést keltheti a túlélőben, hogy nem érdemli meg a táplálást, a táplálékot. Tekinthető az önbántalmazás egyik formájának is, amikor valaki a saját maga ellen érzett harag kifejezése céljából, önbüntetésként tagadja meg magától az ételt.
Ha az abúzus során orális erőszak is történt, akkor előfordulhat, hogy undort érez étkezéskor, vagy ha a szájába étel kerül.
Gyakori, hogy az anorexia egyfajta védekezés az újbóli erőszak ellen azáltal, hogy a fogyás olyan mértéket ölt, hogy a jellegzetes női formák eltűnnek a testről. Sok túlélő egyszerűen szeretne láthatatlanná válni, „megszabadulni” a testétől, amiről úgy gondolja, hogy „bajba sodorta”.
Fontos tudni, hogy az elszenvedett trauma szempontjából az anorexia nervosa értelmezhető egyfajta megküzdési módként, a test fölötti kontroll megszerzésére irányuló törekvésként, alapvetően súlyos állapotról van szó, amely akár életveszélyes is lehet. Gyakran a koplaláson túl intenzív testgyakorlás is társulhat hozzá, ami tovább fokozza az egészségi kockázatot.