A köztudatban az él, hogy az áldozatnak kell megbocsátani az elkövetőnek. Azonban lehetnek az ön életében, környezetében, akik tudtak az abúzusról vagy azt sejtették, de nem védték meg önt. Ön joggal haragudhat rájuk. (Erről bővebben a Düh című cikkünk szól). Sokan vannak tehát, akik mulasztottak önnel szemben: a megbocsátás nem csak az elkövetőre vonatkozik.
Sok önsegítő könyv állítja, hogy a túlélő számára fontos, hogy meg tudjon bocsátani a gyereknek, aki egykor volt. Ez szintén nagyon szerencsétlen megközelítés, hiszen a megbocsátás feltételezi azt, hogy akinek megbocsátunk, vétkezett ellenünk. Az a gyerek, aki nem tudott védekezni az abúzus ellen, akinek orgazmusa volt az erőszak alatt, aki ragaszkodott az elkövetőhöz, nem követett el semmilyen bűnt, ezért megbocsátani sem kell neki.