Sajnálat
Sok túlélő akkor érzi úgy, hogy meg kell bocsátania, amikor megtudja, hogy az elkövetőt is érte szexuális, testi vagy lelki bántalmazás gyerekkorában. Ön természetesen sajnálhatja azt a gyereket, akivel az abúzus megtörtént, de a felnőtt, aki ugyanezt elkövette ön ellen, nem érdemel sajnálatot, sem felmentést, mivel az ő döntése volt, hogy folytatja-e a bántalmazást vagy sem. Ráadásul korábbi áldozatként azzal is teljesen tisztában volt, hogy mit él át, akivel visszaélnek szexuálisan.
Elfogadás
Megbocsátás helyett az elfogadás pillanata fog eljönni, amikor ön elfogadja, hogy gyerekkorában abúzus érte, hogy azért az elkövető a felelős, és ön képes továbblépni az életben. Az elfogadás lehetővé teszi – ha ön ezt akarja – hogy felnőtt kapcsolatot építsen ki családjával, esetleg az elkövetővel. Az is lehet azonban, hogy ön elfogadja az önnel történteket és a továbbiakban semmilyen kapcsolatot nem akar annak szereplőivel. Kizárólag az ön döntése, hogyan alakítja felnőtt életét, és abba kit enged be.