A gyerekkori szexuális abúzus túlélői szégyellik a velük történteket, úgy érzik, megbélyegzettek, értéktelenebbek, mint a többi ember. A szégyenérzet testi megnyilvánulása, hogy az áldozat koszosnak, mocskosnak érzi magát, ami gyakran vezet rögeszmés tisztálkodási szokásokhoz, szélsőséges esetben maró háztartási vegyszerek használatához zuhanyozáskor és fogmosáskor is. Ez utóbbi eset már az önbántalmazás körébe tartozik, aminek egyik forrása a szégyenérzet. Az önbántalmazásról külön cikket talál honlapunkon.
Kinek a szégyene?
A gyerekkori szexuális visszaélés csak és kizárólag az elkövető szégyene és felelőssége. Sajnos az elkövető, és nem ritkán az ön környezete mindent elkövetett annak érdekében, hogy ön magát tartsa felelősnek, saját viselkeését tartsa szégyellenivalónak. Ezért önben felmerülhetnek a következő gondolatok:
De hát jólesett, hogy foglalkozik velem.
Ön gyerekkorában valószínűleg nem kapott kellő figyelmet és gondoskodást, ezért az elkövető nyújtotta figyelem, melynek egyetlen valós célja saját szükségleteinek kielégítése volt, ilyen körülmények között fontos volt önnek. Természetes emberi viselkedés, különösen egy gyerek esetében, akinek sokszor az élete múlik rajta, hogy a személyünknek szánt különleges figyelem jólesik, még akkor is, ha annak kifejeződése káros.
De nekem is jó volt néha.
Mivel az ember biológiai lény, ezért szexuális ingerlésre a test orgazmussal válaszol. Ha volt is örömérzete, az nem jelenti azt, hogy ön beleegyezését adta a történtekhez, és azt sem, hogy ön élvezte, kívánta, akarta, hogy az abúzus megtörténjen. Az orgazmus egy biológiai mechanizmus, de önt nem a teste árulta el, hanem az a felnőtt, aki visszaélt önnel.
De már egész idős voltam.
A késő serdülőkorban elkezdődő szexuális bántalmazás áldozata az elkövető manipulatív technikájának köszönhetően éppoly kiszolgáltatott és tehetetlen, mint a fiatalabb gyerekek. Gyakori, hogy a gyerekkorban elkezdődött abúzus folytatódik felnőttkorban is, mivel az áldozat érzelmileg, esetleg fizikailag vagy anyagilag is függ az elkövetőtől. Nem számít, ön mennyi idős volt, mert nem volt olyan helyzetben, hogy az abúzust megállíthassa, amely egyébként sem volt az ön felelőssége.
FONTOS! A gyerekkori szexuális bántalmazás soha nem az ön szégyene és nem az ön felelőssége!